lovak

 Patla

Sonya

Genti

Farida

Zulejka (Találkozás)

Körülbelül fél éve elmentem egy új lovardába. Megláttam egy majdnem fekete pónit. Valahogy első látásra megszerettem. Nem is tudom miért pedig egy kis köcsög paci. Amikor először lovagoltam ezen a helyen nem rajta ültem. Egy hónappal később jelentkeztem a nyári táborba és megkérdeztem az oktatót, hogy nem ülhetek e fel a pónira. Az oktató azt mondta szerinte elég jó vagyok ahhoz, hogy fennmaradjak hátán. Ez a tábor második napján volt. Innentől végig rajta ültem, a díj lovas programot hibátlanul megcsináltam vele. Én bíztam benne, ő bízott bennem, de aztán vége lett a a tábornak. Amikor következőnek mentünk lovazni egy másik lovon lovagoltam. A második táborba is kikönyörögtem magamnak, hogy elmehessek. Itt már az első napon ülhettem rajta. Teljes szívemből bíztam benne vágtánál kimertem könnyíteni és bemertem csukni a szemem mert tudtam, hogy vigyáz rám. Második nap történt valami. Elég őrölt volt már ügetésnél is. Az oktató leakarta vágtáztatni futó száron, lovassal. Én lettem a kiválasztott. Felültem rá. Az oktató rákapcsolta a futó szárat és elkezdtünk teljes sebességgel vágtázni. Ő az 5 éves ijedős póni valamitől megijedt, bakolt. Én elvesztettem az egyen súlyom és elkezdtem lecsúszni. Bakolt még egyet és ekkor nem tudtam tartani magam. Repültem. Végtelen perceknek tűnő ideig. Aztán földet értem. A tüdőmre estem, azt hittem nem kapok levegőt. Aztán elájultam. Egykét percig feküdtem eszméletlenül. Felébredtem, a homokban feküdtem és iszonyúan fájt a jobb oldalam. Fel állni is alig tudtam. Segíteni kellett. Bevittek a sürgősségire. Egy óráig vártunk az eredményekre. Szerencsére semmi bajom nem lett. Vissza mentünk a lovardába én rögtön Zulejkához mentem. Meggyőződtem, hogy jól van. Felültem rá sétálni. Bár fájt örültem, hogy rajta ülök. A tábor utolsó napján megfürdettük a pónim. Fél órát sétáltattam, bármennyire is fájt. Játékból folyamatosan lökdösött. Ő még mindig bízott bennem és én is benne.

(Igaz történet alapján)